VIII. Tar-túra

“Sokan nem is hinnék, én se hittem volna, hogy van olyan idő, mikor az ember csak a halálra gondol, ez most a temetőről jutott eszembe, hogy milyen furcsa lenne vagy lesz majd, ha meghalok, és mondjuk az agyam vagy a lelkem nem hal meg, és fekszem ott az érettségi öltönyömben, amiben eltemettek, mert azóta sincs másik, és nézem a világot. Vagy a lelkem felszáll valahová, lehet a mennyország is, és onnan nézek, és nem kell már törődni semmivel. Persze, ahogy magamat ismerem, egy félóra múlva már pofáznék, hogy nem jól van, nem úgy van, aztán meg megenne a fene, hogy nem szólhatok közbe.”
(Tar Sándor: Meghalni nem)
 
Tar Sándor halála óta eltelt hét év, és azóta minden esztendőben összegyűlünk hat debreceni kocsmában, hogy közbeszóljunk. Helyette akarjuk elmondani erről a magyar világról, hogy nem jól van, nem úgy van. Hogy lassúbb és nehezebb a teher, mióta ő letette. A halála óta évente egyszer végig gyalogolunk a Tar-túra állomásain, és helyette dünnyögjük el a kocsmapultnál, hogy ott enné meg a fene ezt az egészet, ha nem szólhatnánk közbe. Ha nem mondanánk ki újra és újra, hogy Tar Sándor jó író volt, a legjobbak egyike, és bűnös ember volt, a legbűnösebbek egyike, és úgy megszenvedett a megbocsátásért, ahogy rajta kívül kevesen. Megbocsátani nem kell neki, ha nem lehet. De emlékezni rá, közbeszólni érte és beszélni róla számunkra kötelesség.
 
A VIII. TAR-TÚRA 2012. október 6-án, szombaton reggel 10 órakor kezdődik a Csapó utca elején található Turmix Bárban, és az István utcai Ádám presszóban fejeződik be. Az érdeklődők a túra bármelyik állomásán csatlakozhatnak.
 
A Tar-túra hagyományos útvonala:
 1. Turmix Bár (Csapó utca)
 2. Unplugged (volt Lilla – Hunyadi utca)
 3. Prémium (volt Moulin Rouge) Söröző (Mester utca és Böszörményi utca
 kereszteződése)
 4. Dorottya (Kishegyesi és Dorottya utca kereszteződése)
 5. Balszélső (volt Paksi) Söröző (Kishegyesi és Derék utca kereszteződése)
 6. Ádám presszó (István utca és Kristály utca sarka)
 
A hat helyszínen a résztvevők – az író emlékére – koccintanak egymással. A fogyasztás önköltséges.

Kövesd a facebookon: https://www.facebook.com/events/432296933472774/

Kacsa Debrecenből

A Wizzair magazin városunkról

A minap volt szerencsém a nevezett légitársasággal utazni, no, nem Debrecenből még, és belelapozva a fedélzeti magazinjába, láttam, immár Debrecen is benne van az úticél városok ismertetői sorában, rangos társaságban Bukarest és Dortmund között.

Debrecen felett az ég…

Árpád tér

VII. Tar-túra

VII. TAR-TÚRA DEBRECENBEN

TAR SÁNDOR UTÁN SZABADON

“Sokan nem is hinnék, én se hittem volna, hogy van olyan idő, mikor az ember csak a halálra gondol, ez most a temetőről jutott eszembe, hogy milyen furcsa lenne vagy lesz majd, ha meghalok, és mondjuk az agyam vagy a lelkem nem hal meg, és fekszem ott az érettségi öltönyömben, amiben eltemettek, mert azóta sincs másik, és nézem a világot. Vagy a lelkem felszáll valahová, lehet a mennyország is, és onnan nézek, és nem kell már törődni semmivel. Persze, ahogy magamat ismerem, egy félóra múlva már pofáznék, hogy nem jól van, nem úgy van, aztán meg megenne a fene, hogy nem szólhatok közbe.”
(Tar Sándor: Meghalni nem)

Tar Sándor halála óta eltelt hat év, és azóta minden esztendőben összegyűlünk hat debreceni kocsmában, hogy közbeszóljunk. Helyette akarjuk elmondani erről a magyar világról, hogy nem jól van, nem úgy van. Hogy lassúbb és nehezebb a teher, mióta ő letette. A halála óta évente egyszer végig gyalogolunk a
Tar-túra állomásain, és helyette dünnyögjük el a kocsmapultnál, hogy ott enné meg a fene ezt az egészet, ha nem szólhatnánk közbe. Ha nem mondanánk ki újra és újra, hogy Tar Sándor jó író volt, a legjobbak egyike, és bűnös ember volt, a legbűnösebbek egyike, és  úgy megszenvedett a megbocsátásért, ahogy rajta kívül kevesen. Megbocsátani nem kell  neki, ha nem lehet. De emlékezni rá, közbeszólni érte és beszélni róla kötelesség.

A VII. TAR-TÚRA 2011. október 1-én, szombaton reggel 10 órakor kezdődik a Csapó utca elején található Turmix Bárban, és az István utcai Ádám presszóban fejeződik be. Az érdeklődők a túra bármelyik állomásán csatlakozhatnak.

A Tar-túra hagyományos útvonala:
1. Turmix Bár (Csapó utca)
2. Unplugged (volt Lilla – Hunyadi utca)
3. Prémium (volt Moulin Rouge) Söröző (Mester utca és Böszörményi utca
kereszteződése)
4. Dorottya (Kishegyesi és Dorottya utca kereszteződése)
5. Balszélső (volt Paksi) Söröző (Kishegyesi és Derék utca kereszteződése)
6. Ádám presszó (István utca és Kristály utca sarka)

A hat helyszínen a résztvevők – az író emlékére  – koccintanak egymással. A fogyasztás önköltséges.

Virágkarneváli készülődés – másképpen

Ha az országban megkérdezik, Debrecenről kinek, mi jut az eszébe: a Nagytemplom, Nagyerdő, Egyetem mellett a Virágkarnevál biztosan az elsők között szerepel.

Az utóbbi hetekben, napokban megszaporodtak a tudósítások a virágkarneváli előkészületekről, nyilatkozott a médiában az egyszerű hungarocell faragótól a  művészen át az igazgatóig sok mindenki, rendben folynak az előkészületek.

Vannak azonban olyanok, akiknek az előkészület – ha már gyerekek, az összes vidéki rokonság elégszer látta a menetet, tűzijátékot, és immár nem kell őket gardírozni a rekkenő hőségben, egymás lábát taposva, könyökölve, drága langyos kólát, sört szürcsölve  – arról szól, hogyan lehet augusztus huszadikán elmenekülni a városból? Vagy rosszabb esetben magukra zárni a lakásajtót és ki sem mozdulni aznap, amíg a cívisvárosnyi plusz látogató ki nem húzza  a lábát cívislandből? Mazochisták esetleg a DTV élő adásában követik figyelemmel a kiírthatatlan mazsorett csoportok és a szárazvirág-giccs egymásra találását.

Mindezek ellenére baráti társaságban már többször eljátszottunk a gondolattal, mi lenne, ha egy tollvonással megszüntetnék a Virágkarnevált? Mindannyiszor arra a következtetésre jutottunk, országos botrány, netán helyi lázadás lenne belőle, ami mutatja, megannyi nyűge ellenére a Virágkarnevál hozzánk nőtt, identitásunk része.  Szóval kell is, meg nem is.

Ez történt tavaly szilveszterkor is, baráti társaságban legalább két órát agyaltunk azon, ha már a miénk a Virágkarnevál, hogyan lehetne mégis olyanná tenni, hogy a városlakók tényleg magukénak érezzék? A társaság jelentékeny része egyöntetűen a lakosság bevonását javasolta, amikor is nem passzív szemlélője, elszenvedője lesz a rendezvénynek, hanem aktív részesévé, alakítójává, sőt résztvevőjévé válik.

Mit ád Isten, azt látom a hírekben, hogy idén meghirdette a város önkormányzata, hogy  a város “minden intézményét, üzletét, civil szervezetét” bevonva kívánják a Virágkarnevált lebonyolítani. Nosza, kezd beérni a gondolat! – gondoltam. Arra azonban, hol lehetne  a cívis polgároknak javasolni, csatlakozni, bevonódni, semmi utalás, a  rendezvény hivatalos honlapján, sem másutt, nyomát sem találjuk. Nota bene, annak sincs nyoma, kik, mikor, milyen módon – a megszólított intézményi, üzleti, civil szervezeti szféra szereplői – vesznek részt?

Úgy tűnik, a bevonásra várnunk kell még. Vagy forradalom jő?

Tüntetés a sajtószabadságért

2011. március 15. – Debrecen

(Fotó: Konyhás István)

Az elhangzott beszédek elolvashatók Basahalom blogjában.

További tudósítások:

HAON

Alföld Tv

Gyertyagyújtás a sajtószabadságért

A dokumentáció kedvéért:

Továbbá:
Basahalom
Tetőterasz
Holdrabló
HAON
Cívishír

Utóhatások:
Nol.hu
Hírszerző
HAON

PRESS-szó az Alföld TV-ben

Panoráma a víztoronyból

Debrecen, Árpád tér 2011. januárjában

 

Az összeállítás megtekinthető a HAON-on.

Végre lesz Holocaust emlékmű Debrecenben

Nem volt egyszerű történet ez sem, mint ahogy a cívisvárosban az emléktábla, szoboravatás környékén lenni szokott. A történet ott kezdődik, hogy korábban – május 17-én – két liberális képviselő, Gadus István és Kovács László egyéni képviselői indítványt nyújtott be a Közgyűléshez, kezdeményezve egy Holocaust emlékmű felállítását. Hozzáteszem, régóta jogos e kívánalom, hiszen a két világháború között Debrecen rendelkezett Budapest után a legnagyobb zsidó közösséggel (több, mint tízezer fő), jelentőségükről a város honlapja tisztességesen be is számol, közülük több, mint négyezren a holokauszt áldozatai. Ma is az,  ezer fővel, a legnagyobb vidéki közösség.

A nyár eleji Közgyűlés előterjesztései között azonban hiába keresték az előterjesztést, kérdésre válaszolva Kósa Lajos elmondta, nem találkozott vele, de, kijelentette, a következőn tárgyalni fogják. Így is lett, a héten a bizottságok támogatták az előterjesztést, a mai Közgyűlés pedig – persze, a szokásos zsidózó hozzászólás és egyéb jogos emlékállítás elmaradásának felemlegetése mellett – megszavazta, hogy tíz millió forintot különítsenek el a Holocaust-emlékmű létrehozására, mely a most megújuló Halköz téren, vagy  a volt gettó területén kerül majd felállításra. Kósa Lajos nem átallotta megjegyezni az egyik beterjesztőnek, Gadus Istvánnak, miért pont most, kampánycéllal javasolták? Mire a kérdezett válaszában elmondta, nem most, hanem májusban terjesztették be, illetve, nem indul a választásokon, így szó sem lehet kampánycélokról.  Mindenesetre a  Közgyűlés elfogadta, tehát lesz emlékmű.  Kósa Lajos pedig megkövette Gadus Istvánt – ilyen sem volt még.

A két liberális képviselő talán utolsó megmozdulása volt ez a kezdeményezés, úgyhogy kijár: szép volt fiúk!

P.S.: Megjegyzem, aki végül támogatta az ügyet és indul a választásokon, az Kósa Lajos. Szóval, ki kampányol?

Megtévesztés

Az alábbi kártyajáték osztrák kiadói nemigen tájékozódtak Debrecenről, Magyarországról: